Ó Álmodó, Teremtő Isten…
A szunnyadók felébredtek, mi felébredtünk, mi mindannyian felébredtünk. Még sokan úgy teszünk, mintha aludnánk, de már ébren vagyunk. Ó Álmodó, Teremtő Isten, kivel a Felsőbb- Énünkön keresztül mindig is tartottuk a kapcsolatot, kinek lélekcseppnyi fényszikrája ott lobog bennünk, s a legsötétebb korokban is reményként világította be az Univerzum e megtisztulásban lévő szegletét, mi szunnyadók felébredtünk.
Kérve áhítjuk, s ezennel engedély adunk maguknak, s felszabadítjuk az átkot, melyet magunkra borítottunk, elfogadjuk a Krisztusi kegyelem megbocsátó energiáit, Ó Álmodó, Teremtő Isten megérettünk, hogy elbírjuk a tudást, a mindenség tudását, melyet eleddig csak kevesek voltak közülünk képesek elviselni, megérettünk. Megérettünk a tudásra, az életben valóra váltható lehetőségek tárházának tudására, az Akashában őrzött végtelenség tudására.
Már ismerjük az önzést, a kegyetlenséget, a viszályt, a hideg komorságot, a szeretetlenség érzését, szinte mindent, ami ártó, s pusztító, már oly sokszor elvettük egymás életét, megszegve ezzel az egyetlen Törvényt, felébredtünk, mi szunnyadók felébredtünk. Kérve áhítjuk, s ezennel engedélyt adunk magunknak, hogy meglássuk, megértsük a mindenséget átható szeretetet, elbírjuk a tudást, életünk értelmét, az életünk tényleges tervét, elbírjuk a tudást, Ó Álmodó Teremtő Isten.
A szunnyadók felébredtek, mi felébredtünk, mi mindannyian felébredtünk. Még sokan úgy teszünk, mintha aludnánk, de már ébren vagyunk. Ó Álmodó, Teremtő Isten, kérve áhítjuk a tudást, melyet eleddig elzártunk magunk elöl, már elbírjuk a tudást, s képesek vagyunk a szeretetre, a feltétel nélküli szeretetre. Hogy hibázunk-e? Hát bizonyára, de már nem a vak düh, harag, a pusztítás gyönyöre, hanem a megismerés, vállalt feladatunk a megtapasztalás szeretete vezérel bennünket, mi szunnyadók felébredtünk.
Elfogadjuk a sorsunkat, elfogadjuk az életünket, felelősséget vállalunk érte, s óhajtjuk az utat, mert érezzük a felénk áramló végtelen hálát, s szeretetet, kérve áhítjuk a tudást, mert a hitünk megszilárdult. Elbírjuk a terhet, életünk kezdetét, s végét, az életünk minden pillanatát szeretjük, és elbírjuk az okát, kérjük Ó Álmodó, Teremtő Isten a tudást, a korlátainkat, melyben végtelenséget adtunk, adtál nekünk. Kérjük a tudást, mi szunnyadók felébredtünk, készek vagyunk a tudatos megtapasztalásra!
Szeretettel:
Biczók Bendegúz
Namaste
2009. 11. 11.
