Nyári emlék fügével

Hogy a múlt nem létezik?
Nem létezik, ez így van.
Nos, akkor az elkövetkezőkben egy nem létező valóság emlékeit osztom meg veletek.
Meleg, kék égbolt, zöldellő fák, tikkadt emberek. A nyár igazán kegyes hozzánk hozzánk, bőséget ad - mindent mit kérünk, s mindent mit nem kérünk - ez így tökéletes.
A fügefák gyümölcsei szinte folyamatosan érő mézédes áradatként az örökkévalóságot tükrözik, ki hinné most, hogy párhét és ismét csendbe burkolódzik a táj, az élet - illúzió, édes illúzió...

Füge, az oly sok csodák egyike. Szeletekre vágom, közben rizstejet langyosítok, kevergetés közben zabpelyhet adok hozzá, fahéj, mazsola, kevés só mellett.
Egy pohár aljára kanalazok a megduzzadt zabpehelyből, pár szelet füge, és egy kevés aszalt áfonya.
Csodás Élet, köszönöm :)